Mától tovább hülyíti ifjúságunkat a cionisták által kinevelt tanárgárda, amely többet pusztít, mint épít. Itt most rögtön elnézést kérek azoktól, akik normális ember létükre tanítanak, de ők tudják legjobban milyenek a kollégáik. Ha esetleg mégsem tudják, én elárulom: szarháziak. Én már megjártam jónéhány iskolát, több iskolaigazgatóval, osztályfőnökkel és szaktanárral volt már konfliktusom, mint másoknak kapcsolata. Míg a legtöbben egy helyen kijárják az általánost, egy helyen a középiskolát, esetleg mindkettőt egy intézményben, addig engem többször is kirúgtak, pedig nem vagyok balhés. Az ok egyszerű: mindannyiszor egy tanárral való személyes konfliktus volt a kiváltó ok, ráadásul mindkétszer nekem volt igazam. Mindkét illető tanár pedig gyerekes bosszút állt: kirúgattak. Ha valami, akkor ezek az események végképp meggyőztek arról, amit mindig is vallottam (ti. a tanárok hülyék). Egy (elvileg) érett felnőttnek tudnia kéne kezelni — pláne, ha ez a szakmája — egy tizennégy illetve tizennyolc éves kamaszt. (Az első kirúgásnál tizennégy, a másodiknál tizennyolc éves voltam.) Ehhez képest ők szakmailag és emberileg is megbuktak. A lehető leggyerekesebb módon, mondvacsinált hatalmukkal gusztustalanul visszaéltek. Ha nekik szar, nekem is legyen szar. Gratulálok. Ma pedig közel kétmillió gyermek megy ilyen „emberek” közé „tanulni”. Ezektől csak a gáncsoskodást, az alávaló patkány magatartást lehet megtanulni, mert ők is azt tanulták, és azt adják tovább. Az öregek meg csodálkoznak, hogy miért olyanok velük a gyerekeik, amilyenek. Régen a szülő szájon vágta a gyerekét, ha a tanár panaszkodott rá. Most meg ha a gyerek panaszkodik, a szülő bemegy, ha fehér lebassza a tanárt, ha cigány lebasz egyet a tanárnak. És amellett, hogy sajnálom a dolgát végezni akaró, de nem tudó tanárt, akit a cigányok megvernek, de hozzá kell tennem, hogy a fehér szülőktől jövő lebaszást tekintse úgy, hogy ő tényleg szar. Mert a fehérekre nem jellemző, hogy fenntartások nélkül higgyenek a gyereküknek, és a fehér gyerekekre sem jellemző, hogy ok nélkül árulkodnának a szüleiknek. A cigánypurdék ellenben minden vélt sérelmükért is mozgósítják a családot.
Összegezve: nem a gyerekek hülyébbek, mint régen, hanem a tanárok. Szar tanár pedig nem tud annyit kihozni az okos gyerekből sem, mint jó tanár egy hülyéből.
